Harminc vagy negyven évvel ezelőtt a diákmunka alatt azt értettük, hogy míg az osztálytársak a strandon süttették magukat, addig az egy hónapos roboton résztvevő „boldog tanulóifjúság” öltözőket vagy gyárudvarokat takarított, vagy a szántóföldön kapált, címerezett. Mára a munkaerő-piaci helyzet átrendeződése miatt a diákmunka jellege és jelentősége teljesen megváltozott. A tinédzser munkavállalók szerepe alaposan felértékelődött; már nem a leglesajnáltabb, hanem a szakmai hozzáértést igénylő pozíciókban is ott vannak. Ráadásul, nemcsak a kánikulában.